Baklava

  Bevallom most készítettem először ezt az enyhe kifejezéssel élve édességet. Valaki azt mondja török, valaki azt, hogy görög, én most nem jártam ennek utána, de nyugodtan írjátok meg, ha tudjátok. Ez az a tipikus desszert, ami minden búbánatot elfeledtet az emberrel, annyi boldogsághormon szabadul fel tőle majszolgatás közben. Ultrakalóriadús, ajánlom azoknak, akik vészesen soványak és képtelenek hízni, egyenek minden reggelire egy szeletet és garantáltan meg lesz az eredmény, a többieknek azt tanácsolom, hogy gondolják meg kétszer, majd egyenek belőle egy jó nagy szeletet.
  Hozzávalók:

• 12db réteslap, fagyasztott is lehet
• 150g vaj
• 1ek. őrölt fahéj
• 100g földimogyoró
• 100g mandula
• 100g dió
• 100g porcukor
• 100g méz
• 2dl víz 
• 100g nyírfacukor

  A vajat olvasszuk fel. A sütőt melegítsük elő 180 fokra. Vegyünk elő egy magasabb falú tepsit kb. 25x40cm-set, vagy egy jénai edényt. A mogyorót, mandulát és a diót pirítsuk meg egy serpenyőben. Ezután daráljuk le durvára. Egy kisebb tálkában keverjük össze a porcukrot a fahéjjal. Vajazzuk ki a tepsi alját és helyezzük bele az első réteslapot. Egy ecset segítségével vajazzuk be mindenhol a réteslapot, majd helyezzünk rá még egyet, majd azt is vajazzuk és mehet rá a harmadik lap. Ezután szórjunk rá a mogyorós keverékből, úgy, hogy a tészta ne látsszon ki, de ne legyen vastag, ekkor mehet rá 1-2 ek. fahéjas cukor. Most jöhet a következő réteslap, amit szintén vajazunk és még rápakolunk kettőt. Ismét megszórjuk a keverékkel és a cukorral, majd ezt folytatjuk egészen addig, amíg nem marad csak 3 lapunk, ami kell a tetejére, szintén bevajazva. Ennél a pontnál, ha a tésztalapok nagyobbak lennének az edényünknél, nyugodtan vágjuk körbe a felesleget. Egy nagyon éles késsel vágjuk fel egyenlő négyzetekre, majd azokat átlósan is vágjuk fel, egészen az edény aljáig. Erre azért van szükség, mert sütés után a ropogóssá vált rétest lehetetlen törésmentesen felszeletelni, viszont így szépen egészben maradnak a lapok. Sajnos ezt én is elbaltáztam, mert csak négyzetekre vágtam és úgy túl nagyok voltak a szeletek, végül sütés után estem neki, és meg is látszott az eredményen. Tegyük a sütőbe és süssük 180-160 fokon 30-35 percig, mikor már szépen megpirult a teteje kész is van. Addig elkészíthetjük a szirupot, amivel majd le fogjuk locsolni a baklavát.
  Ehhez vegyük elő azt a serpenyőt, amiben pirítottuk a mogyorót, a mandulát és a diót, és dobjuk bele a nyírfacukrot, a mézet és a vizet, főzzük pár perc alatt sziruppá. Ha a víz túlságosan elpárologna, öntsünk még hozzá annyit, hogy sűrű, de még folyékony legyen. Mikor kész a baklava, még forrón öntsük nyakon a sziruppal és hagyjuk kihűlni, legalább egy éjszakán át hagyhatjuk állni hűtőben.

Focaccia Genovese

  A focaccia egy tipikus olasz kenyérféle, amit az ország szinte minden területén készítenek, természetesen különböző féle ízesítésben és módon. Alapjában véve egy egyszerű kenyértésztáról van szó, amihez több zsiradékot, extraszűz olívaolajat vagy vajat, esetleg sertés zsírt adnak, ettől lesz jellegzetes. A focaccia készítés gyökerei Ligúriából erednek, ezen belül is Genovában készítik a legízletesebben. Ennél a tésztánál is, mint a kenyér készítésénél, a kelesztéseken van a hangsúly, ha valamelyiket kihagyjuk, ne is számítsunk tökéletes eredményre. Utolsó mozzanatként különböző feltétekkel is szokták gazdagítani, mint például vékonyra szeletelt vöröshagymával, olajbogyóval, koktélparadicsommal, de különböző zöld fűszerekkel is, így pl. rozmaringgal, de krémsajtokkal sem ritka, hogy megkenik a tetejét. Mi általában a tengerparton szoktuk fogyasztani, akár tízóraira, vagy ebédre, délután azonban már nem érdemes vásárolni, mert azok már nem frissek, és talán kevésbé tesz jót a gyomornak is. Lássuk hát a receptet.
  Hozzávalók kb. 500g tésztához:

• 200g kb. 30 fokos víz
• 20g extraszűz olívaolaj
• 7g só
• 3g melasz vagy méz
• 320g liszt
• 17g friss élesztő vagy 6g szárított

  Keverjük össze a vizet, a sót, a melaszt, az olívaolajat és a liszt felét, majd mikor homogenizálódott a massza, adjuk hozzá az élesztőt morzsolva. Keverjük el a masszában, majd apránként szórjuk bele a maradék lisztet. Géppel dagasszuk kb. 5 percig. Ezután lisztezzük be a tetejét és próbáljunk egy keveset a tészta alá is szórni. Tegyünk egy melegebb helyre és kelesszük duplájára. Ezután kicsit gyúrjuk át a kezünkkel, majd vegyünk elő egy 25x40cm-s tepsit, amit bőségesen olajozzunk ki szintén extraszűz olívaolajjal. Tegyük bele a tésztát és alakítsunk ki belőle egy kisebb téglalapot. Olajozzuk be a tészta tetejét is és hagyjuk újra kelni. Miután megkelt, kézzel óvatosan, nyomkodó mozdulatokkal töltsük ki a tésztával a tepsinket. Hagyjuk újra kelni 30-40 percet. Ezután vegyünk egy kevés vizet és locosljuk meg a tetejét, majd ugyanígy olívaolajjal bőven locsoljuk meg. Ekkor következik a számomra legkedveltebb része a focaccia készítésnek, amikor a tésztába lyukakat nyomunk az ujjbegyünkkel. Használjuk a hüvelykujjon kívül az összes többit és nyomjunk egyenletesen, mély gödröcskéket a tésztába, amibe így gyönyörűen bele fog folyni az olaj. Erre később pakolhatunk nagyon vékonyra szelt vöröshagymát, apró koktélparadicsomokat, olíajbogyót, rozmaring leveleket, akármit, ami ízlésünket kielégíti. Szórjuk meg nagyszemű tengeri sóval és toljuk a 200-220 fokra előmelegített sütőbe 15-20 percre. Mikor kisül, aki nem diétázik és a gyomra is bírja, nyugodtan meglocsolhatja még egy adag olívaolajjal. Szeletelve tálaljuk, akár egy pohár bor mellé előételként, de uzsonnára is finom rágcsálni való.