2012. január 15., vasárnap

Esküvő

  Szombaton hivatalosak voltunk a férjemmel a "főnök" $$$ lányának az esküvőjére, Luciano Pavarotti szülővárosába, Modenába. Az esketési ceremóniát a modenai dómban tartották, a vacsorát pedig Modena külterületén a Villa Cavazza-ban. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem vittem magammal a fényképezőgépemet, így csak a mobilomra számíthattam, előre is bocsi egyes képek minőségéért!
 
Modena-Dóm, (A fotót nem én készítettem.)

Az ara és az örömapa, (A fotót én készítettem :( )



Villa Cavazza, (A fotót nem én készítettem.)



Villa Cavazza, Díszkivilágítás a gyepen, (A fotót én készítettem :( )


Villa Cavazza, (A fotót nem én készítettem.)



Itt volt megterítve, (A fotót nem én készítettem.)

Világító asztalok, (A fotót én készítettem :( )


  Délután 16.00 órakor kezdődött az összeesketés és majdnem 1,5 órás volt, szép, egyszerű, nem hivalkodó. Tiszta, napsütéses idő volt aznap, estére viszont olyan ködbe borult a város, hogy a központban alig lehetett látni, városon kívül pedig kb. 20m volt a látótávolság. A templomból buszok szállították a vendégeket a vacsora helyszínére, de mi a férjemmel bekéredzkedtünk egyik kollégája autójába. Az út a villáig elég izgalmas volt, senki sem tudta pontosan merre is kell mennünk, ráadásul a ködben még a kis plakátok sem voltak észrevehetőek, amit az ifjú pár tett ki az út menti jelzőtáblákra, segítséget nyújtva a vendégseregnek. Nagynehezen mégis megérkeztünk, szerintem a szervezők sejthettek valamit az aznapi időjárásról, mert a villa bejárati kapuja sok száz kis égővel, és tüzekkel ki volt világítva, ha nem lett volna, biztos megcsappan a násznép létszáma.
  Az út a villáig szépen ki volt világítva a földre fektetett karácsonyfaizzókkal. Leparkoltunk. A ködben még magát a villát sem lehetett látni, tisztára olyan volt, mint egy kísértetfilmben. Egy kis időbe telt, de megtaláltuk a helyes utat, és mikor beléptünk az épületekkel körbefogott, óriási kerthelyiségbe, fantasztikus látvány tárult elénk. A kis csapások végig ki voltak világítva apró karácsonyi izzósorokkal, a köd miatt viszont az elénk táruló látvány, a diffúz fényben felsejlő, az 1700-as évek végén épült, több részből álló, hatalmas épületekkel egyszerűen lenyűgöző volt. Itt bántam meg először, hogy nem vittem magammal a gépemet. Másodjára pedig akkor, amikor beléptünk a villa azon épületének előterébe, ahol a vacsorát tartották, elvették tőlünk a kabátokat, majd három pulpitusnál, három modell külsejű fiatal kereste ki a vendégek nevét a vendéglistából. Kis kártyán átnyújtották mindenkinek, az asztalok elrendezési zónáinak neveit ( ezek a nevek, csak úgy mellesleg, az örömapa toszkán tengerparti villájához közel eső strandok nevei voltak, mi a Gimnasium nevű strandon kötöttünk ki ) így mindenki tudta hol a helye! :) A főhelyiségben gyönyörűszép hárfán játszott egy hölgy, ami meglehetősen elegánssá varázsolta a terem atmoszféráját.
  Ekkor találtam szemben magam a második látvánnyal, amit annyira meg akartam örökíteni, de aztán mégsem. Miért is?! Hát igen, a fényképezőő!!! Több helyiség volt egybe nyitva, nagy tágas szobák, szolíd világítással, körben design-os, fehér színben világító, hullámos ívű, műanyag padokkal, mint világító kígyókkal. A termek közepén pedig ízlésesen, nem túlzsúfolva, apró előétel falatkák sorakoztak asztalokon. Külön pult volt az italoknak, sommelierekkel, pincérek cikáztak pezsgős tálcákkal és csipegetni valókkal fel-alá. Volt tengeri pult, ahol mindenféle tengeri halat és herkentyűt készítettek, ott helyben. Volt egy másik pult, ahol kifejezetten modenai, hegyvidéki, tradicionális, palacsinta szerű tésztát sütöttek hatalmas palacsintasütőben, amit felvágottakkal fogyasztottak. Néhány harapnivalót fel is jegyzeteltem, de ezzel majd később vissza jövök. Most el kell mennem az OBI-ba égőt venni a softboxomhoz. Folyt.köv. !! :)
   Elkészült a házilag gyártott softboxom a fotózáshoz, nagyon frankó lett! :) Ha érdekel valakit, írjon e-mailt és  elmondom, hogy a legegyszerűbb összehozni.
  Az előételek skálája nagyon széles volt, voltak pici üvegcsékben zuppa-k, azok a jó sűrű levesek, mint pl. szárazbab leves, lencseleves, édesköményleves, télen ezeknek a zöldségeknek van a szezonja, ezért is ezt eszik az olaszok. Voltak leveles tésztából készült sós falatkák, különböző töltelékkel a tetejükön.Az egyik kedvencem, a sütőtök-krém volt, szerintem nem is volt nagyon ízesítve semmivel, a tetejére volt helyezve 1-2 minigarnéla, és így együtt nekem nagyon ízlett. A pincérek panírozott hagymakarikákat kínáltak, kis tonhalas golyókat, olajbogyóval a közepükön, panírozva és olajban sütve. Ami még nálam nagyon betalált, az a jó öreg, sűrű és édes, modenai balzsamecetbe áztatott aszalt füge, valamilyen krémsajttal kínálva. Viszont észrevettem egy szokatlan dolgot is, előételként volt felszolgálva, sűrűre főzött, édes vaníliakrém, 2cm-is kockákra vágva, panírozva és kisütve olajban, porcukorral meghintve. Számomra meglepő (meglepően forró volt, a szám bal oldalát teljesen leégette) volt, hogy édességet is kínálnak előételként.
Aznap természetesen átugrottuk az ebédet, viszont az antipastókkal megrakott asztalok között szlalomozva 1 órát, hát... lehet egész héten ki kellett volna hagynunk nem csak az ebédeket... Szóval, miután séta, vagy álldogálás közben jól végigkóstoltunk mindent, fel kellett hogy kapaszkodjunk az emeletre, a vacsora helyszínére. 
  Kerek asztalok voltak,fehér virágokkal, fehér terítővel és székszoknyákkal. Az asztalok alatt fehérfényű lámpák világítottak. Először az italokat hozták ki a pincérek, szénsavas és mentes vizeket, fehér és vörös tájjellegű borokat, aki akart, persze kérhette a kedvenc, vagy a már megszokott borát. Előétel már az asztalnál nem volt szerencsére, helyette kettő első fogás, ami az olaszoknál általában tészta vagy rizottó. Először egy kisebb tányér modenai, kappan húslevesben főtt tortellinit kaptunk. Én simán le tudnám élni az életemet tortellini evés nélkül, így ezt a fogást ne várjátok tőlem, hogy az egekig fogom magasztalni, jobb volt, mint szószokkal.Pont ezért, láttam, hogy a mellettem ülő kolléga (a férjemé) önt a tortellini levesbe egy kis Lambrusco-t (szintén nem tartozik a kedvenceim közé), ami egy tipikus emiliai, habzó vörösbor, természetesen száraz. Naná, hogy leutánoztam! Végül megszórtam egy kis reszelt parmezánnal, és állítom, hogy az a pár kortynyi bor csodát művelt vele. Vagy egymással műveltek csodát, nem tudom, de így már mondhatom, hogy különleges ízek születtek. A tortellini után hagytak minket picit pihenni, és már hozták is a második első fogást, amit egyszerűen így hívtak: Gnocchetti di patate di Montese in salsa di basilico su vellutata di pomodoro e pinoli arrostiti, azaz aprószemű, montese-i, burgonyás gnocchi, bazsalikom mártással, "bársonyos" paradicsomkrémmel és pirított fenyőmaggal. Hátőőő... sajnos ez sem tartozik a kedvenc étkeim közé, de nem vagyok az a fajta, aki hozzá sem nyúl a tányérján lévő dolgokhoz, ha nem is olyan nagy élvezettel, de leerőltettem. A fenyőmagok finomak voltak. Ismét pihenhettünk egy keveset. Ezen a ponton kezdte el kigombolni a nadrágja, vagy szoknyája első gombját... Már éppen kezdtük volna kicsit könnyebbnek érezni magunkat, amikor el kezdték felszolgálni a második fogást: Filetto Black Angus saltato in padella con olio extra vergine d'oliva e profumato di rosmarino - Spinacino con cottura a vapore al burro e parmigiano reggiano / Serpenyőben, extra szűz olívaolajon pirított és rozmaringgal fűszerezett Black Angus filé - Vajon párolt, parmezános spenóttal. Nekem picit rágós volt a hús, szerintem túlságosan átsütötték, én inkább enyhén véresen szeretem hagyni a közepét. A spenóttal nem volt gond. A hús után picit megkésve, hoztak még egy kis vegyes salátát, amit most ismét kritizálni fogok, mert tocsogott az olajtól és el is volt sózva. A menü ezzel kifújt.
  A menyasszonyi torta nem a megszokott, sokemeletes, agyondíszített torta volt. Nekem Toldi Miklós malomköve jutott róla eszembe,  megtoldva egy kisebb malomkővel a tetején. Valahogy olyan érzésem volt, mintha nem is lett volna igazi. Az ifjú pár éppen csak belevágott, a pincérek már el is vitték az egészet. Végül kiderült, hogy Millefoglie torta (hasonló a mi krémesünkhöz, csak sokkal könyedebb, és több réteg leveles tészta van benne, ettől hívják ezer laposnak) volt Chantilly krémmel, amit szeletelve osztottak szét közöttünk. A torta mellé minden asztal kapott egy üveg száraz pezsgőt is. Pihi... Az est fénypontja számomra ezután következett. Lementünk az alsó termekbe, ahol előbb még az antipasto-kat kapkodtuk befele, ekkorra a dolci-k váltották fel őket, a hárfázó hölgy helyett pedig dj pultból szólt a zene. A fényeket is lejjebb tekerték, a sommelier-ek pedig diszkópultosoknak tűntek hirtelen, átrendezve az italkínálatot is, ekkor már lehetett inni grappákat (szőlőpálinka),  cognac-ot, amaro-kat (keserű likőrök). Az olaszok a töményebb szeszesitalokat csakis étkezések után fogyasztják, éppen ellenkezőleg, ahogy mi magyarok. Gyakori, hogy kávéba öntenek egy kis grappát, vagy  valamilyen likőrt. A kávézás is szintén étkezések után, akár vacsora után is teljesen normális Olaszországban. A cappuccinoval viszont legyünk óvatosak, csak ebéd előtt elfogadható a fogyasztása. O-óóó...voltak nekem ezzel kapcsolatban nézeteltéréseim, de én akkor is megiszom azt a hülye kapucsínót akár délután 5 órakor is. :)
  Szóval, a desszerteknél már elvesztettem a fonalat, nem is tudtam melyiket jegyzeteljem le, végül mentem pár kört, jól megkóstoltam,ami szimpi volt, és imádkoztam, hogy nehogy másnap eszembe jusson a mérlegre állni. Amikre jegyzetelés nélkül is emlékszem,  mert az est csúcspontjai voltak számomra, azok a drazsék, vagyis inkább cukrozott mandulák, viszont a cukormáz alatt különböző ízesítést kaptak. Volt sárgadinnyés-mentás, narancsos, amarettós, és voltak csokoládéba mártott kávészemek, húúú... de jól esne most pár szem belőlük. Bár szerintem jobban teszem, ha az alvást választom. El sem hiszem... kettő egész napomba telt leírni 6,5 órányi evést. :) Ja, ezek után remélem senkit nem untattam!!
  

2 megjegyzés:

  1. Szia Hajnalka! Nagyon érdekes a blogod, szépek a fotóid és az elkészített finomságaid! Bejelentkezem olvasódnak, hogy ne maradjak le semmi jóról! :-)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...