2012. április 27., péntek

Háromlisztes mézes-mogyorós sablés

Hozzávalók:
  • 250g puha vaj
  • 1 szobahőmérsékletű tojás
  • 100g porcukor
  • 150g gesztenyeliszt
  • 100g teljeskiőrlésű liszt
  • 100g fehérliszt
  • 140g pörkölt és darált mogyoró
  • 25g akácméz
  • 1 rúd vanília
  • egy csipet só
A száraz alapanyagokat (lisztek, só, mogyoró) keverjük össze egy nagyobb tálban. A vajat a cukorral keverjük simára, adjuk hozzá a tojást, a vaníliarúd magjait és a mézet, majd öntsük a lisztes keverékhez és gyúrjunk belőle egy sima masszát. Elég ragacsos lesz, épp ezért pihentessük 3 órát a hűtőben (én este gyúrtam meg a tésztát és másnap sütöttem). Melegítsük elő a sütőt 170 fokra. Pihentetés után egy lisztezett deszkán nyújtsuk ki kb. 4mm-re és szaggassunk belőle tetszőleges formákat. Sütőpapírral bélelt tepsiben, 170 fokon süssük a kekszeket 8-10 percig. Kihűlés után isteni finom, ropogós csemege lesz belőlük.


Kakaós tallér és egy töredék a fogyasztói szemléletemből

  Amióta blogot írok próbálok sokkal jobban odafigyelni arra, hogy kizárólag házi, kézzel készített, tartósítószerektől, mesterséges színezékektől (ezt a macaronoknál mondjuk nem tartottam be mindig), aromáktól mentes,  és lehetőleg bio legyen már a felhasznált alapanyagoktól kezdődően az az étel, amit a családnak készítek. Pont ezért idén végre saját veteményest alakítottam ki,  nem nagy, de annál nagyobb öröm figyelni, ahogy bújnak ki a sárgarépák, a zöldborsó, a retek, a saláta... Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan körülmények között nőhettem fel, ahol mindig volt egy jókora darab föld, amiben a család megtermelhette magának az évi hagyma, krumpli, répa, stb. szükségletét... hogy mennyire ki nem állhattam ezeket a munkálatokat! akkor. Ma pedig milyen szép lenne, ha én is megteremthetném ugyanezt a saját gyermekemnek. Sokan már a "bio" szó hallatán legyintenek és azt gondolják, hogy ez vagy egy amolyan úri hobbi vagy pedig mind "egészségbolond", aki ilyen terméket vásárol. Holott arról van szó, hogy mi csak a gyümölcsöknek és a zöldségeknek szeretnénk élvezni az eredeti! ízét és nem kérünk bele más anyagokat, az igazit akarjuk és nem a plasztikázottat. Sajnos az is igaz, hogy ezekért a termékekért többet kell fizetnünk a pénztárnál, mint a gigantikusra felfújt és íztelen, a földhöz, naphoz, vízhez már alig kötődő, kis híján szalagon termelt társaikért. Ilyenkor szoktak lázadozni a nagycsaládos, kispénzű, nem gondolkozó emberek, "de hogyan is tudnám én ezt megengedni magamnak, amikor itt a három-négy gyerek?"...stb. Hát úgy, hogy vagy fogjuk az ásót-kapát és kivonszoljuk magunkat a gazos és elhanyagolt kertünkbe és szépen beleültetjük a földbe ezeket a növényeket, vagy megvesszük a jobb minőséget drágábban, de kisebb mennyiségben. Nézzünk csak szét magunk körül, hány olyan család van, ahol állítólag nincs pénz semmire, de a szülőktől kezdve a gyerekeken át, a nagyszülőkig mindenki el van hízva. Ez rendszerint a nem tudatos vásárlások miatt következik be, minél olcsóbb, annál jobb és annál többet vegyünk belőle és hízzunk el, és ne tudjuk többé élvezni az ízeket, az életet, és haljunk meg minél fiatalabban... Elég drasztikusan fogalmaztam, de sajnos úgy látom a helyzet is ennyire drámai. Gondoljunk csak bele, a mi dédszüleink és az ő szüleik idejében még a természetes volt a természetes, nem adták ingyen, meg kellett dolgozni érte, és ez így normális. Mindezt nem is kellett volna leírnom, gondolkozhattam volna úgy is, hogy elég az számomra, ha az én családom egészségesen él/táplálkozik, a többiek csinálhatnak, amit akarnak. De mivel tudom, hogy mennyi pluszt ad egy minőségi alapanyagokból (ami itt természetes alapanyagokat jelent) elkészített tyúkhúsleves, vagy akár egy bécsi szelet, otthon megtermelt vagy vegyszerektől mentes krumpliból készült, házi tejszínnel vagy tejföllel ízesített pürével, vagy akár egy marhapörkölt természetes takarmányon nevelt tyúkok tojásából készült nokedlivel, és még sorolhatnám. Szerencsére sokan vannak, akik mindezzel tisztában vannak, de úgy látom, hogy egyre többen hagyják magukat elveszni és kiszolgáltatni a kényelmesen megszerezhető, olcsó, műanyag tömegáruk dzsungelében.
Allora, ahogy mondaná az olasz, meg is volnék a szülinapi jótettemmel az emberiség felé, a konyhatündérek helyes útra terelgetését most egy időre berekesztem (pedig mennyi mindenről tudnék még írni...) és megosztom végre veletek azt a receptet, ami a fent leírtakat ösztönözte, hogy belemásszanak a kompjúterembe. Itt Olaszországban az emberek reggelije nagyjából úgy néz ki, hogy vagy bekapnak pár kekszet tejeskávéval és egy nagy pohár frissen facsart narancslével otthon, vagy munkába menet megállnak egy bárban és újságot olvasva elfogysztanak egy croissant (amit ők brioche-nak -ejtsd:briós- hívnak) egy cappuccinoval vagy egy caffe/latte macchiatoval kísérve. Az én férjem kekszes, imádja mártogatni a reggeli meleg tejbe a kekszeket, és bevallom nagyon sok kiváló minőségű olasz keksz van a piacon, de minek költsek rájuk, ha itthon is elkészíthetem friss házi vajból, amihez a tejet közvetlen a gazdától szerzem be. Bocsi, de ezt most muszáj elmesélnem, aztán ígérem jön a recept is. :) Szóval itt a mi kisvárosunkban, persze máshol is, az ember fia-lánya 90 centért friss (pár órája fejt), teljes értékű tehéntejet vásárolhat civilizált, modern körülmények között, bármikor, amikor csak kedve tartja. Ehhez a gazdának annyit kellett tennie, hogy telepítenie kellett egy hűtő tej-autómatát egy könnyen megközelíthető, lehetőleg központi helyre a városban, mellé egy másikat, ami műanyag és üveg tejespalackokat és pénzzel feltölthető kulcsokat ad. Ha kulcsot vásárolunk, akkor 90 centet/280Ft-ot kell fizetünk 1 literért, ha anélkül vásárolunk tejet, akkor 1 euro az ára. (Arra majd egy másik bejegyzésemben térek ki, hogy a friss mentes vagy savas patakvizet is ingyen lehet hazavinni egy másik hasonló gépezetből.) Így azt hiszem érthető, hogy miért nem vásárolok soha agyonhígított, íztelen fehér löttyöket amit az üzletek hűtőpolcain kínálnak. Ráadásul a környezetet is védem, mert mindig ugyanazokat a mosható üvegpalackokat használom, és nem termelek minden nap egy műanyagflakonnal több szemetet (itt most mesélhetnék a mosógél/mosogatógél/öblítőautómatáról is, ami szintén egy nagyon okos és környezetbarát találmány...). Hogy visszakanyarodjak a recept irányába tehát, a kekszhez szükséges vajat nem csak a boltban lehet megvásárolni. A frissen fejt tehéntej nagyon zsíros, viszont a tetejéről a tejszínt könnyen le lehet kanalazni, amíből aztán készíthetünk tejfölt vagy vajat. Persze ha mindez nem áll rendelkezésünkre, akkor teljesen rendben van egy élelmiszerboltban vásárolt, hazai, jó minőségű vaj is. Ennyit a környezettudatosságról és az egészséges és bio táplálkozásról mára, jöjjön a recept.
Hozzávalók kb. 80 db-hoz:
  • 250g liszt
  • 90g kakaópor
  • 1 kk. sütőpor
  • 200g puha vaj
  • 120g barnacukor
  • 2 tk. házi vaníláscukor
  • 3 tojás
  • egy csipet só
A lisztet és a kakaóport szitáljuk át, keverjük el a sütőporral és a sóval. A vajat keverjük simára a cukorral, adjuk hozzá egyesével a tojásokat, majd gyúrjuk össze a lisztes keverékkel. A sütőt melegítsük elő 170-180 fokra. A tésztát nyújtsuk ki kb. 4mm vastagra és szaggassunk belőle olyan formákat, amilyeneket szeretnénk. Sütőpapírral bélelt tepsibe helyezés után süssük őket kb. 10-15 percig, sütőfüggő. Miután megsültek hűtsük ki őket. Még finomabbak, ha csokoládé vagy más fagylalttal összeragasztva fogyasztjuk.


2012. április 24., kedd

Csokoládés vörösborban főtt marha, édesburgonyával, zöldborsóval és balzsamecetes gyöngyhagymával

Mindig is birizgálta a fantáziámat a hús és a csokoládé összepárosítása, már nem emlékszek, hogy olvastam-e róla, vagy láttam valahol, így konkrét receptem nem is volt hozzá. Ha a hozzávalók  felől közelítjük meg a dolgot, akkor a beouf bourguignon-hoz tudnám hasonlítani. Azt ugye már tudjuk, hogy ez az ételköltemény überel mindent, véleményem szerint marhahúst nem lehet kiválóbban elkészíteni, mint a bb-t. Úgy gondoltam ez az ízvilág tökéletes párja lesz a magas kakaótartalmú (60%) csokoládénak, amit egy icipici chilivel még pikánsabbá tehetünk.
Hozzávalók:
  • 75g húsos szalonna, 
  • 1evőkanál olívaolaj
  • 500g marha lapocka
  • 1/2db nagyobb fej vöröshagyma
  • 4-5db bébi sárgarépa
  • só, bors
  • 2 evőkanál liszt
  • 2,5dl jó testes vörösbor
  • 2dl marhahúsleves (kockából)
  • 1/2 teáskanál kakukkfű
  • 1szál petrezselyemzöld
  • 1 babérlevél
  • 50g étcsokoládé
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 250g zöldborsó
  • 3 nagyobb narancsszínű húsú édesburgonya
  • 10-15 szem balzsamecetes gyöngyhagyma
Az olívaolajon süssük zsírjára a szalonnakockákat, majd dobjuk mellé a finomra vágott vöröshagymát és fokhagymát. Pirítsuk aranyszínűre őket, és adjuk hozzá a kockára vágott marhahúst. Pirítsuk meg minden oldalát a húsoknak, majd szórjuk meg a liszttel és pirítsuk tovább 1-2 percig. Borítsuk át az egészet egy tűzálló edénybe, öntsük fel a húslével, adjuk hozzá a vörösbort, a fűszereket és az egészben hagyott bébirépákat, sózzuk, borsozzuk, fedjük le egy alufóliadarabbal és tegyük 200 fokos sütőbe 1 órára. Mikor letelt az 1 óra vegyük lejjeb a hőfokot 170-re és süssük tovább 1 órán át. Végül vegyük le 150 fokra a sütő hőfokát és dobjuk bele a csokoládét. Most már nem szükséges visszatenni a fóliát, keverjük át egy fakanállal, hogy a csokoládé íze mindenhova eljuthasson. Így süssük még 1 órán át, néhányszor megkeverve. Kóstoljuk meg, és ha sótlan, sózzuk újra, ha a hús nem lenne elég puha, hagyjuk tovább a sütőben.
Miközben a hús a sütőben fő, készítsük el a köretet. Az édesburgonyákat hámozzuk meg, mossuk le őket és daraboljuk kockára. Sós vízben főzzük meg, ugyanúgy, mint a zöldborsót. A balzsamecetes gyöngyhagyma készen kapható és szerintem nagyon illik ebbe az ízvilágba. Tálaláskor szedjünk a tányérra mindenből egy keveset, a húsok tetejére szórhatunk egy kevés apróra vágott chilit vagy piros erőspaprikát.


2012. április 22., vasárnap

Eredeti Piadina romagnola

  Ez az olasz étel igen nagyra értékelt az ínyencek körében, eredete visszanyúlik egészen az antik korig, ugyanis már a rómaiak idejében is készítették. Ez a meglehetősen régi hagyományú kenyér Olaszország Emilia Romagna tartományában vált ismertté, ebből következik a neve is"romagnola". Kezdetben csak a paraszti sorban élő családok asztalán volt megtalálható, a kenyeret helyettesítve.
  Manapság már külön gyorséttermek épülnek erre az egyszerű és olcsó lepénykenyér receptre, ezeket Piadineria-knak hívják és különféle helyi hagyományos alapanyagokkal töltik meg, mint pl. a friss, kenhető stracchino sajt, prosciutto crudo (nyers sonka), rucola, de nagyon szeretik édesen is, mondjuk egy jóadag nutellával, mézzel vagy akár lekvárral. A tradicionális konyhájú vendéglőkben, éttermekben, melegen és hidegen is felszolgálják, mint előételt, amit a vendégek szalámikkal vagy éppen magában elcsipegetnek, míg a rendelésre várakoznak.
  Lássuk hát a receptet.
Hozzávalók a tésztához:
  • 500g fehérliszt
  • 50g sertészsír vagy ennek megfelelő mennyiségű olívaolaj
  • 1 kávéskanál finom tengeri só
  • 1/2 kávéskanál szódabikarbóna
  • 150ml szénsavas víz (sörrel vagy fehérborral is helyettesíthető)
  A hozzávalókból puha, sima tésztagolyót gyúrunk. Formázzunk hengert belőle, majd osszuk 6 egyenlő részre. Melegítsünk elő egy nagyobb serpenyőt/palacsintasütőt vagy öntöttvas lapot (az eredeti piadina-t cseréplapon sütik). Nyújtsuk ki az első tésztagolyót (lisztezett deszkán) kb. palacsintatészta vastagságúra vagy még vékonyabbra, próbáljunk tartani egy kerek formát. A kinyújtott tésztakorongot tegyük a forró vaslapra vagy serpenyőbe és mint a palacsintát, süssük rövid ideig, amíg meg nem pirul mindkét oldalát. Tegyük egy konyharuhával letakart tányérra, mert a meleg tésztából kicsapódó pára eláztathatja önmagát, és nem lesz ropogós a külseje. Ha nem rögtön kerül fogyasztásra, akkor ne süssük meg teljesen, csak éppen egy pár másodpercig, ezután hűtőben tárolhatjuk, majd mielőtt az asztalra kerülne, elegendő lesz megpirítani mindkét oldalát és már lehet is frissen, melegen fogyasztani. Tölteléknek ízlésünk szerint bármit kitalálhatunk, de ha az eredeti recepthez hasonlót szeretnénk elérni, akkor bármilyen magyar krémsajtot használhatunk, magyar szalámikat vagy sonkát, stb. A piadina egyik oldalát kenjük meg a sajttal, helyezzük bele a sonkát/szalámit, szórjuk meg egy kevés rucolával és hajtsuk félbe. Vörös helyi bort (Sangiovese-t vagy Trebbiano-t) fogyasztanak mellé.



2012. április 17., kedd

Rafinált polipsaláta

A konyhámban, egy régi kredenc és az ablak között van az én kis kompjúter sarkam, ahol a falon, velem szemben függ egy nagy fekete tábla, ami kvázi folyamatosan tele van firkálva megvalósításra váró receptekkel, melyek elkészítését aztán elég sűrűn a sors meghiúsítja. Vagy alapanyag hiány van, vagy belekaptam egy mindegyiknél újabb és izgalmasabb dologba, vagy egyszerűen mást akar enni a család. Így történt ez tegnap is. Igaz betervezve még éppen nem volt egy recept sem, de gyorsan ki kellett találnom valami újat egy már többször elkészített alapanyagra, a polipra, ugyanis a fiam kijelentette, hogy neki polipos spagetti kell vacsorára. Jó, gondoltam, akkor megkapja, én pedig előrukkolok egy vadiúj dologgal, ami ráadásul egészséges is és vacsorának is megállja a helyét, mert könnyű étel.


Hozzávalók 2 személyre:
  • 300g (fagyasztott) polip
  • 1/2 marék hámozott mandula
  • 1 csomó retek
  • 1/2 fej jégsaláta
  • 1 ökölnyi nagyságú csicsóka
  • 1,5 dl kukoricaolaj
  • 2 gerezd fokhagyma
  • tengeri só
  • 1 marék koktélparadicsom
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 1 zellerszár


Először mossuk meg a polipot és tegyük kuktába annyi vízzel, amennyi ellepi, öntsük bele a  fehérbort, adjuk hozzá az egyik fokhagymagerezdet és az összedarabolt zellerszárat, picit sózzuk és főzzük kb. 10-15 percig.
Amíg fő a polip hámozzuk meg a csicsókát és egy zöldségszeletelő segítségével szeleteljük olyan vékonyra, amilyenre csak tudjuk. Egy serpenyőben forrósítsuk fel a kukoricaolajat, majd apránként süssük ropogósra benne a csicsóka chips-et. Szedjük papírtörlőre, hogy a felesleges olajat ne kelljen megennünk vele. Ugyanebben az olajban süssük meg a megmosott és szárított, félbevágott retkeket, éppen csak a külsejüket pirítsuk meg egy kicsit. Végül a mandulaszemeket is süssük ki a maradék olajban, szép barnára, majd egy mozsárban zúzzuk durvára őket.
Ekkorra már több mint valószínű, hogy a polip is megfőtt, szűrjük le, majd a megmaradt kukoricaolajban (ha nem maradt akkor pótoljuk) a másik fokhagyma gerezddel pirítsuk meg kicsit.
A jégsalátát vágjuk vastagabb metéltre, mossuk meg  majd szárítsuk is. Szedjünk belőle egy mélyebb tányérba, erre szedjük a polipot, majd a retket, szórjuk meg a mandulával, dobjunk rá a kettévágott koktélparadicsomokból, végül tegyünk a tetejére a csicsóka chips-ből is. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, aki szereti citromot is facsarhat rá.


2012. április 16., hétfő

Zabpelyhes egészségkeksz

Hozzávalók (kb. 1,5dl-s bögrékkel):
  • 1 bögre zabpehely
  • 1 bögre teljeskiőrlésű búzaliszt
  • 1/2 bögre teljeskiőrlésű tönkölyliszt
  • 1/2 bögre kókuszreszelék
  • 1/2 bögre rizsliszt
  • 1/2 tk. szódabikarbóna
  • 1/2 bögre tahina
  • 1/2 bögre kókusztej
  • 3 ek. barnacukor
  • 2 tojás
  • 3 ek. vegyes virágméz

Egy nagyobb méretű tálban keverjük össze a száraz alapanyagokat, majd adjuk hozzájuk a nedves alapanyagokat. Gyúrjunk vagy fakanál segítségével keverjük sima tésztává. A sütőt melegítsük elő 180-190 fokra. A tésztából gyúrjunk diónyi golyókat, majd a sütőpapírral bélelt tepsiben lapítsuk koronggá őket. Egymástól minimum 1/2 cm-re helyezzük a kekszeket. Légkeveréssel, alsó, felső sütésen kb. 10 percig süssük őket. Kiváló reggeli növésben lévő gyerekek számára, ugyanis rendkívül sok fehérjét és ásványi anyagot tartalmaz, de diétázóknak is bátran ajánlom.


2012. április 14., szombat

Libamáj brulée konyakos, mézes, fokhagymás öntettel

Valami extraelegánsat akartam készíteni a libamáj másik részéből, először szufléra gondoltam, de aztán rátaláltam erre a receptre és azt hiszem nem is találhattam volna tökéletesebbet. A creme brulée volt az alapötlet, ami édes, vanília ízű, tejszínes krém, aminek a tetején aranybarnára karamellizálják a cukrot, így kialakítva egy vékony, ropogós hártyát, ami alatt a krém remegős, pudingsűrű, egészen legbelül viszont lágy és szinte folyékony. Miért ne lehetne ezt más alapanyagokból is elkészíteni? Lássuk hát, miről is van szó.
Hozzávalók 4 személyre a krémhez:
  • 150g friss libamáj
  • 50g vöröshagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 2 ág kakukkfű levelei
  • 2 tojás
  • 1dl tejszín
  • 25g vaj
  • bors
  • 1dl száraz vörösbor
  • 4cl cognac
Hozzávalók az öntethez:
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 2dl csirkealaplé
  • 1ek. méz
  • 5cl cognac
Melegítsük elő a sütőt 120 fokra. 
A vöröshagymát és a fokhagymát vágjuk apróra, majd főzzük sűrű sziruppá a vörösborral, a konyakkal és a kakukkfűvel kb. 4-5 perc alatt. Mikor kész, egy magas falú tálban turmixoljuk össze a libamájjal, a tojásokkal és a tejszínnel. A vajat olvasszuk fel és turmixolás közben lassan csurgassuk a krémhez. Sózzuk, borsozzuk. Vegyünk elő 4 szufléformát, majd töltsük meg őket 3/4-ig. Egy magasabb falú, megfelelő nagyságú tepsibe engedjünk melegvizet, helyezzük bele a megtöltött formákat, fedjük le alufóliával és tegyük a sütőbe. 120 fokon süssük kb. 15-20 percig, majd vegyük le az alufóliát és süssük tovább 10 percig.
Az öntetet elkészíthetjük, amíg sül a brulée. A csirkealaplében oldjuk fel a mézet és daraboljuk bele a fokhagymát, végül főzzük felére az egészet és öntsük bele a konyakot. Kenyérszelettel és az öntettel meglocsolva tálaljuk a krémet.


Libamáj fokhagymás levelestészta köntösben, balzsamecetes, moscato-s, mézes, chili-s, bazsalikomos eperöntettel





  Tavaly, karácsony előtt, mikor otthon jártam betankoltam libamájból, ugyanis itt Olaszországban lehetetlen találni, nem eszik, nem veszik, így nem is árulják, sajnos (nem tudják mit hagynak ki). A fagyasztó tökéletesen megőrizte a máj minden jó tulajdonságát, így kiolvasztás után olyan volt, mint frissen. Két különböző módon készítettem el, íme az egyik változat.


Hozzávalók 2 személyre:
  • 1 kész levelestészta lap
  • 150g friss libamáj
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 6 szem eper
  • 1 tk. jó minőségű balzsamecet
  • 2 ek. méz
  • 1 dl Tokaji aszú vagy Moscato (édes olasz fehér bor)
  • 2-3 levél bazsalikom
  • vaj
  • egy csipet csili paprika (száraz)
  • 1 tojás
A sütőt melegítsük elő 180 fokra.
Először az öntetet készítsük el. Az epreket mossuk meg és vágjuk ketté. Egy serpenyőt forrósítsunk fel, majd tegyük bele a mézet, olvasszuk fel és dobjuk bele az epreket és a csilit. Mikor már kioldódott az eprekből egy kevés szín, tegyük bele a balzsamecetet, majd a fehérbort. Nem kell sokáig főzni, viszont, ha túl sűrűnek találnánk, akkor lehet még hígítani a borral. 2-3 perc kislángon való főzés után zárjuk el a tüzet és dobjuk bele a még forró serpenyőbe a durvára darabolt bazsalikom leveleket. Az epreket én még egy kevés konyakkal meg is flambíroztam, de ez elhagyható.
A májat mossuk majd szárítsuk meg. A levelestésztából vágjunk egy akkora darabot, amibe kényelmesen bele lehet csomagolni a májat. A fokhagymagerezdet szeleteljük fel vékonyra és egyenletesen helyezzük el a tésztán őket. A májat tegyük a fokhagymás tésztára és csavarjuk bele, mint egy szaloncukrot a papírjába. A végeit össze is nyomkodhatjuk. Kenjünk ki egy hőálló tálat vajjal, helyezzük bele a libamájas batyut és kenjük le tojással. Alsó-felső légkeveréssel, 180 fokon kezdjük el sütni. Figyeljük, ha nagyon pirulna, akkor vegyük kisebbre a sütő hőfokát. Kb. 20-25 percig süssük, majd szurkáljuk meg egy villával és süssük még 5 percig. Én hosszában félbevágva tálaltam, mellé epreket helyeztem a tányéron és körben meglocsoltam az öntettel.

Sütés előtt és után


2012. április 12., csütörtök

A híres oreo keksz

A neten annyi helyen botlottam már bele ebbe a sütibe, de megkóstolni sosem volt még alkalmam. Van valami furcsa bűvölet a nevében, a megjelenéséről nem is beszélve... Eleinte úgy gondoltam, hasonlíthat a mi pilóta kekszünkhöz, fehér vajas krémmel összeragasztott kakaós kekszek. Az igazat megvallva hasonlít is a krém, viszont a keksz tésztája egészen egyedülálló. A hozzávalókat egy kb. 1,5dl-s csészével mértem, így lett 30 keksz, amiből végül 15 krémes fekete-fehér sütifinomság kerekedett.
Hozzávalók:
  • 1 1/4 csésze liszt
  • 1/2 csésze cukrozatlan, jó minőségű kakaópor
  • 1 tk. szódabikarbóna
  • 1/2 tk. sütőpor
  • 1/2 csésze porcukor
  • 1 csésze szobahőmérsékletű vaj
  • egy csipet só
  • 1 nagyobb tojás
A krémhez:
  • 1/2 csésze vaj
  • 1 csésze porcukor
  • 6 ek. tejszín
  • 1tk. házi vaníliáscukor
Készítsük el először a krémet. A vajat keverjük simára a porcukorral és a vaníliáscukorral, majd apránként adjuk hozzá a tejszínt. ha kész, tegyük hűtőbe, amíg a tészta elkészül. 
A tésztához keverjük össze a száraz és a nedves alapanyagokat külön, majd gyúrjunk belőlük sima tésztát. Nyújtsuk ki kb. 0,5cm vastagra, majd egy pohár vagy pogácsa szaggató segítségével szaggassunk belőle 4cm-es korongokat. Egy kisebb kerek formával nyomjuk meg őket középen, majd egy villa segítségével mintázzuk a kekszek szélét. Sütőpapírral bélelt tepsiben, légkeveréssel, 160 fokon 8-9 percig süssük.
Végül a vajas krémmel ragasszuk össze a korongokat. Reggelire egy-két oreo keksz, egy bögre tea és egy alma kitűnő indítása a napnak.

2012. április 5., csütörtök

Pasta di mandorla con pinoli - Mandulatészta fenyőmaggal

  A mandula az egyik kedvenc csonthéjas gyümölcsöm, így a marcipánért is nagyon odavagyok. Ennek a sütinek az íze nagyon hasonlít a marcipánéhoz, viszont sokkal könnyedebb a tésztája a sütés miatt. Igaz nem egy olcsó mulatság, mert a mandulának és a fenyőmagnak is elég borsos ára van, de a közeledő ünnepet megédesíthetjük vele.
  Hozzávalók:
  • 500g hámozott mandula
  • 400g cukor
  • 1 ek. méz
  • keserűmandula aroma
  • 1 citrom reszelt héja
  • egy csipet só
  • 4 tojás fehérje
  • 300g fenyőmag
  A cukrot daráljuk le porcukorrá, majd adjuk hozzá a mandulákat és a cukorral daráljuk finomra őket. Egy tálban verjük kemény habbá a tojások fehérjét, majd keverjük össze a manduláscukorral és a mézzel, reszeljük bele a citrom héját, cseppentsünk bele 1-2 csepp keserűmandula aromát és jól dolgozzuk össze. A tésztát tegyük egy órára hűtőbe. A sütőt melegítsük elő 180 fokra. Pihentetés után borítsuk a tésztát egy porcukorral hintett nyújtódeszkára. Formázzunk 2cm átmérőjű hengert belőle, majd vágjuk 1cm-es korongokra. A korongokat hempergessük meg a fenyőmagban, majd tegyük sütőpapírral bélelt tepsibe. A forma nem baj, ha nem szabályos, sőt, akár gyerekeket is bevonhatunk ebbe a munkafolyamatba. 180 fokon kezdjük a sütést, kb. 5 percig, majd vegyük lejjebb a hőfokot 150-re. Így még 10 percig süssük. A lényeg, hogy ne piruljanak meg nagyon, hanem inkább száradjanak keményre. Miután megsültek feltétlen meg kell várni, hogy teljesen kihűljenek, csak ezután szabad hozzájuk nyúlni, mert a tészta nagyon törékeny és puha, amíg meleg. A fenyőmagok, ahogy megpirulnak, finom sós ízükkel fantasztikusan harmonizálnak a mandulás tészta mézes édességével.

Lehet a tésztából más formákat is kialakítani, mint például ez az "s" alakzat.



2012. április 3., kedd

Nyers, vegetáriánus csokoládétorta

Tegnap készítettem. Megkóstoltattam a férjemmel, és kértem, mondja meg mit eszik. "Hát csokitortát." - válaszolta értetlen arckifejezéssel. Akkor most nézzük miből készült ez a csokitorta...
Hozzávalók az alaphoz:
  • 200g mandula
  • 100g datolya
  • 50g barnacukor
  • 1 kk. finom tengeri só
Hozzávalók a krémhez:
  • 2db érett avokádó
  • 70g kakaópor
  • 150g sötétbarna nádcukor
  • 1 kk. csipet fleur de sel vagy finom tengeri só
  • 2 ek. golden syrup vagy méz
A tésztához tegyük egy turmixgépbe a hozzávalókat és mixeljük sima masszává. Egy közepes tortaformát béleljünk ki alufóliával vagy folpack-al és lapítgassuk szét a masszát egyenletesen. Tegyük a fagyasztóba. A krém hozzávalóit szintén turmixoljuk simává, majd vegyük ki a fagyasztóból a torta alapot és kenjük rá egyenletesen a krémet, tegyük vissza a mélyhűtőbe még legalább 1 órára. Fontos, miután kivettük a fagyasztóból, többet ne tegyük vissza, még akkor se, ha nem fagyott át teljesen a torta. Hűtőben tárolhatjuk 1-2 napig, bár nem hinném, hogy maradni fog belőle...
Az eredeti recept Zizitől származik.




Bundás tojás szezámmagos póréhagymával és uborkával

Húsvét előtt mindenkinek azon kattog az agya, hogy mi is kerüljön majd az asztalra. Tojás általában igen. Íme egy tipp, hogyan tudjuk a sima, mezei főtt tojásunkat egy kicsit feltuningolni.
Hozzávalók:
  • 2 tojás/fő
  • 1 tojás a bundához
  • liszt 
  • prézli
  • 1/2 póréhagyma
  • 2 uborka
  • só, bors
  • 1 kk. kakukkfű
  • 1 kk.tárkony
  • 2 ek. reszelt parmezán
  • 1 ek. szezámmag
Míg keményre főnek a tojások, készítsünk elő 3 kisebb tálat, az egyikbe szórjunk lisztet, a másikba üssünk bele egy tojást, a harmadikba pedig tegyünk egy kevés prézlit. A tojást sózzuk egy kicsit és verjük fel, a prézlibe pedig reszeljük bele a sajtot, adjuk hozzá a kakukkfüvet és a tárkonyt, sót, borsot. Miután megfőttek a tojások hámozzuk meg és jó alaposan forgassuk bele a lisztbe őket. Egy serpenyőben forrósítsunk egy ujjnyi olívaolajat. A lisztből szedjük át a tojásokat a felvert tojásba, próbáljuk teljesen bevonni a nyers tojással őket. Végül hempergessük őket a sajtos, fűszeres prézlibe és máris mehetnek a forró olajba. Süssük át szép pirosra minden oldalukat. Ezeket a tojásokat magukban is lehet fogyasztani, de felkarikázva akár szendvicsekre is kerülhetnek. Én egy köretet készítettem mellé póréhagymából, uborkából és szezámmagból. A hagymát és az uborkát egyenlő hosszúságú vékony csíkokra szeltem, egy kevés olívaolajon megfonnyasztottam őket, sóztam, majd megszórtam ízlés szerinti mennyiségű szezámmaggal, és 1 percig tovább pirítottam.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...